Tízek társasága

Hetvenhárom éves vagyok. Ijesztő belegondolni, hogy mindaz, amiről ebben a könyvben mesélek, mintha csak tegnap történt volna. Aktív életünk nem a homokóra, sokkal inkább a sínkanzen sebességével pergett le a - talán ez a leghelyesebb meghatározás - NER előtti fél évszázadban. Tíz magyar férfiember életét ismeri meg e lapokon az olvasó - úgy, ahogyan én láttam őket, illetve ahogyan ők mesélték nekem. (A tizedik természetesen én vagyok.) A tíz ember magántörténelme - legalábbis úgy hiszem - önmagában is érdekes. Nem elválasztható azonban egy tágabb dimenziótól: az ország ötven évétől. Ennek legfontosabb fordulataira van bőven utalás a szövegben, de csak egyfajta díszletként. Az előtérben mindig egyik vagy másik tenisztárs életének alakulása, a mögött pedig a mindenkori kulissza. Nem vitatva egy-egy pillanatban, vagy szituációban a háttér nagyon is meghatározó szerepét.