Ahogy én öleltem

„a modernkori népvándorlások után, de még a következő jégkorszak előtt, leültetlek egy közeli park padjára. már nem lesz divatja sem a szemérem- fazonnak, sem pedig mintás tanga- bugyiknak. de nekünk még akkor is fontos, hogy le lehessen sodorni csípődről, combodról, azt a kis semmi anyagot, mint valami hártyásszárnyú, lepkefélét, ha meguntam vagy csak lehe- tetlen tovább, így, nézegetni. aztán az eget fürkésszük, sorvadó lombok, bárányformájú felhők között, majd romlatlan figyelemmel várjuk be az első nagy havazást.”