Szélen balzsam 2.0

A darabokra tört nyelv magát a lírai alanyt aprítja, könyörtelenül és játékosan, fölényesen és szentimentálisan, miszlikbe – s ami előttünk a könyv egészében feltűnik, az nem más, mint ennek a megállíthatatlan “tördelésnek” végtelen és abbahagyhatatlan folyamata. Mesterházy iróniája igen vad pólusokat kísért meg vagy kerülget: lírai akarásában egyszerre játszik meghatározó szerepet a minden és a semmi. […] Egészen bravúrosan viszi végig e szándékosan túlfeszített játékot változatos verseinek során. Nosztalgikusan komolyan vévén a szentimentális-romantikus alanyiság líráját, éppen az azt felülíró gesztussal tud jelentős újítással élni: nem kitörli e líraiságot, hanem más helyre és más pozícióba tolja át. (Margócsy István: A pátosz és a posztmodern, könyvkritika – Élet és Irodalom) „meddig lehet járni erre át meddig tartanak ki azok az éjszakák a szívben milyen kis titok bír lenni minden seb” „én csak öltem az ábécét” (meddig lehet járni erre át / Glúmi) „Pilinszky is ő, mollban” (Tandori Dezső Mesterházy Balázsról)