Kánkán az üvegpadlón

Fantázia vagy valóság? Tóth Krisztina novelláskötetről novelláskötetre térképezi fel, hol élünk, milyenek vagyunk. Szegények, gazdagok, öregek, fiatalok, jók, rosszak, megtörtek, életerősek, akikkel bármi megtörténhet. És meg is történik. Tóth Krisztina történeteiben hétköznapi emberek tűnnek fel életük egy-egy hétköznapi pillanatában – gyerekek boltosat játszanak régi pénzekkel, egy nyugdíjas történelemtanár sorszámot húz a postán, a kertben megjelenik egy harlekinkatica, egy dzsúdóedző színházba viszi a tanítványait, két egykori diáktárs összefut a buszmegállóban – és létre jön a varázslat: feltárul az életük egy darabja, a múltjuk, a jövőjük, a lehetőségeik és a lehetetlenségeik. Vicces, nevetséges, szomorú, fájdalmas vagy épp tragikus helyzetek, sorsok. A Kánkán az üvegpadlón történetei Magyarországon játszódnak, mostani kórházban, iskolában, faluban, városban, a jelen politikai és gazdasági viszonyai között, Tóth Krisztina azonban úgy rugaszkodik el a valóságtól, hogy ragaszkodik az igazsághoz: kitágítja ezt a teret és időt, és úgy világít rá apró részletekre, hogy abban felsejlik az egész. Mi pedig sírunk, nevetünk.