Az átlátszó kezek

A tenger ismét lomha lett, mint előző este. Ha a vizet csapkodtuk, vagy a kezünkkel eveztünk, különös, fluoreszkáló pontocskák csillantak fel, mintha a test mozdulatai tűzcsíkokat hagynának a vízben. Időnként erőt vettem magamon, és egy-két méterre lemerültem, mert ez a csillámjáték teljesen elbűvölt. Úgy tűnt, mintha a tenger fenekén csillagok ragyognának. Egyszer sikerül hosszabb időre a víz alatt maradnom. Nem éreztem, hogy szükségem lenne levegőre, sőt a tüdőmben elég oxigén volt ahhoz, hogy körbeúszak. Akkor egy pillanatra elaludhattam. Xaver Bayer (1977) Hermann Lenz- és Reinhard Priessnitz-díjas osztrák író Az átlátszó kezek című novelláskötetében mesterien ragadja meg a hétköznapi életben rejlő, nyugtalanító abszurditást: mert a nagy rejtélyeket bizonyára nagyon is komolyan vehetjük. De vehetjük őket néha nagyon is viccesen. Nevethetünk is magunkon, hogy néha mennyire tele vagyunk aggodalommal, miközben megtudjuk, milyen lehet egy taxiút Henry Kissingerrel, egy csata egy modern kori Napóleonnal, vagy teljesen besötétíteni egy lakást, miközben valaki ismeretlen számról üres üzeneteket küldözget. A szerző magabiztosan egyensúlyoz a valóság és képzelet vékony határán, legyen szó akár egy feszültségekkel teli, krimiszerű történetről, akár egy mesterien megrajzolt belső tájképről vagy éppen a tökéletes merénylet leírásáról.