Mellékalak

Kép kép hátán. A szerző e legújabb verseskötetében továbbra is a jól ismert, karakteres és egyéni hangján szólal meg: új verseiben is nagy szerep jut a látványnak, a folyamatrajznak, egy-egy helyzet vagy mikrotörténet leírásának, vizuális megragadásának. De egyúttal rá is kérdez arra, mennyire ragadható meg a világ a maga halmozott képiségében, főleg ha ezek a képek egymásra rétegeződnek. Az biztos, hogy nem definíciókat, hanem sokféle válaszlehetőséget, válaszirányokat kapunk. Egyedül talán csak az élményt tartja megragadhatónak: „De minden élmény halálélmény” – mondja az egyik vers. S alighanem ez minden vigaszunk.