Mozaikok - Tanulmányok, recenziók

Tudta, hogy éppen a magyar kultúrpolitikussal akarta elhitetni Kun Béla, hogy versek nem kellenek? S hogy a rendszerváltás szellemi előkészítői között volt Móricz Zsigmond lírai hasonmása is? Apropó: költők! Ki a legismertebb kortárs magyar költő a világon? És az erőszaktól irtózó íróóriás? Hallotta, hogy van egy magyar regénytrilógia, amelyben az idegenek mi magunk leszünk az új világban? Tapasztalta már, hogy amikor a lényegre figyel, nem kritizál, nem elégedetlenkedik, csak örül annak, ami van és amint van? Úgy érzi, hogy a memoárirodalomban az emlékezés olyan, mint a tisztaság és a fegyelem az életvitelben? És mondja: nemde igazságos, hogy a hétköznapi embernek s a nagyranőttnek is ugyanaz az élet és ugyanaz a kimúlás jut? Egyetért-e abban, hogy Hadikfalván a sírás, a hazaszeretet és a szerelem nem esik távol egymástól? Azt kérdezi: mi a különbség a panelárvaság és a parasztság magánya között? Népköltészet, közélet – ugye, hogy estére összeérnek? Apropó: alkony. Beszerezte-e már azt a nagyítót, amely kéznyújtásnyi közelségbe hozza a keresztény középosztály labirintusában fegyelmezetten dohányzó Pilinszkyt? Mit lát, amikor egy csipetnyi ég megnyílik tekintete előtt? Tudja, hogy az öreg csavargó és igen művelt mester mit akart megpillantani? Arra volt kíváncsi, vajon, ha Jézus megjelenne köztünk, hogy meggyógyítsa az ember tengernyi sebét, s a beteg asszony fejére tenné gyógyító kezét, letartóztatják-e majd zaklatás vádjával? Hogy a délszláv háború borzalmai közepette Isten kéz érintése nélkül gyógyította meg Sziveri János barátját? Mi a szösz? A fehérvári papköltő is ezt kérdezte. Na, de emlékezteti-e olykor saját magát arra, hogy nem a szenvedés, hanem a szeretet váltotta meg a világot? Nos, Bakonyi István kötetének értéktára sok hamis bálványtól szabadíthatja meg. Iancu Laura * Mozaikok című, új kötetem anyagát az elmúlt néhány év tanulmány- és kritikaterméséből állítottam össze. Igyekeztem a mai magyar irodalom állapotáról hiteles képet adni. Szeretném érzékeltetni szellemi nyitottságomat akképpen, hogy felmutassak egymástól különböző értékeket is. Ez egyben azt is jelenti, hogy igyekszem az értékközpontúság elvét követni. Kötetemben a határainkon túli magyarsághoz kötődő szerzők műveit éppúgy elemzem, mint a számomra sokat jelentő régió, Fejér megye és Székesfehérvár alkotóit is. Megítélésem szerint a helyszín ugyan lényeges, ám igazán az a fontos, hogy a bármely helyen megszületett művek tudnak-e hatni szerte a hazában. Így foglalkozom többek között Balázs F. Attila, Tamás Menyhért vagy Iancu Laura pályájával, mint ahogy Petőcz András vagy Petrőczi Éva műveivel, vagy éppen Szegedi Kovács György, Péntek Imre és Tornyai Gábor tevékenységével is. Bakonyi István